hrblog

Olyan téma foglalkoztat, ami nagyon időszerű ebben az értékvesztett valóságban. Több álláskereső véleményével találkoztam az utóbbi hónapokban a bérigény és egyáltalán a bérszínvonallal kérdésével kapcsolatban. 

A vélemény röviden összefoglalva:

" Azért alacsonyak a munkabérek, mert vannak olyanok, akik elvállalják egyre kevesebbért. Nem lenne szabad nevetséges összegekért elvállalni a munkát. Össze kell fogni a munkavállalóknak, álláskeresőknek. "

Így van. Nincs vita. Elvállalják. A bérek viszont nem ezért alacsonyak.  

Valamit le kell szögeznünk. Az álláskeresők és a munkaadók közötti kereslet-kínálatot konkrétan munkaerőpiacnak nevezzük. PIAC! Ahol annyit ér az ember munkaereje, amennyit adnak érte. Tudjuk, hogy az állam valamennyire beleszól ebbe a folyamatba a minimálbérrel, a támogatott munkanélküli csoportok előnybe helyezésével. De mégiscsak egy piac. Kereslet, kínálat. Ezen a piacon a kereskedő-munkavállaló addig megy le az értékével, amíg meg nem kapja az áhított munkát és ezáltal a kenyerét. Szó szerint. Minden ember életében eljön az a kényszerű pillanat amikor mindegy mennyi, csak legyen, mert különben nem tudja befizetni a számlát, nem tud enni, még rosszabb esetben nem tud gondoskodni a családjáról, gyerekeiről. Nem hiszem, hogy elítélhető azért, mert mindenáron jövedelemhez akar jutni. Természetesen vannak olyan ágazatok, szakmák, ahol egy szakember diktálhatja a feltételeket. Mert abban az esetben más a kereslet-kínálati arány. Sajnos ma nem... és azt hiszem "holnap" sem ez a jellemző, hanem a kényszerűségből, bármit elvállalok, bármennyiért hozzáállás. Megértem. Értse meg mindenki!

Elítélhetők a munkáltatók? Az egyéni vállalkozók, Kft-k, nagy vállalatok, hogy igyekeznek alacsonyan tartani a bérköltséget? Nem. Bele kell vágni vállalkozásba és akkor azonnal megérti mindenki. Gazdálkodni akarnak, megélni, csődöt elkerülni, vagy éppen fejlődni, profitot elérni. Ezért vállalkoznak. Legalább foglalkoztatnak. Közben nyögik a mértéktelen terheket, amelyek feneketlen zsebekbe mennek.

Valaki csak tehet erről az egész nyomorúságos helyzetről. Igen. Ebben sincs vita. Mi vagyok a felelősek. Amiért nem vállaljuk fel a döntést, vagy nem megfelelően döntünk az életünket irányítókról.

Azért, ha valaki vitázni akar, csak nyugodtan. :) 

Egymillió új munkahely 10 év alatt. 1,5 millióval új munkahely a következő években. Ilyen kijelentések, ígéretek látnap napvilágot a sajtóban politikusoktól. Nem is érdekel ki, melyik párt szókimondója, vezetője mondja el.

Ami a lényeg: Életképtelenek vagyunk és leszünk, ha továbbra is kevesebb ember tart el többet. Ennyi. Ezért kellenek az új munkahelyek. De nem csak az új munkahelyek kellenek. Kérem szépen! Ennyivel több munkahely és munkavállaló kell. Ugyanis semmit sem ér, ha létrehozunk ( mert afelől ne legyen kétség, hogy mi hozzuk létre, a mi pénzünkből ) 1 munkahelyet, ha rögtön megszűnik egy, vagy akár kettő.

Márpedig ez történik most újra. Jászfényszarun 75 új munkahelyet hoz létre egy koreai cég. Dunaújvárosban 800 dolgozót küldenek el. Bővül a büki Nestlé gyár 150 új munkahely jön létre. A komáromi Nokia elbocsájt 2300 dolgozót, ehhez hozzá csaphatjuk a beszállítók dolgozóit is akár több százat ( igaz, sok szlovák dolgozott Komáromban ). Német cég más országba telepíti gyártását a dunántúl több településéről. 142 dogozótól válnak meg. A közigazgatásból tömegével küldik el az embereket. Az oktatásból szintén ( sajnos ).

Bevezetik a lakhatási támogatást. Otthonától távol munkát vállalónak támogatják az albérletét. Felülvizsgálják a megváltozott munkaképességűek státuszát. Túl sok a jogosulatlanul járadékot igénybevevő "megváltozott munkaképességű". Hatalmas járulékot fizetnek a 25 fő feletti cégek évente az államkasszába, ha nem foglalkoztatnak "rehabos" dolgozót. Programok voltak és indulnak újak a gyedről visszatérők, a pályakezdők, az 50 év felettiek, a kisebbségiek munkaerőpiaci esélyeinek növelésére.  Minden kis eredménynek örülni kell. De lássunk tisztán! Az új munkahely még semmit nem jelent. Több munkavállaló kell. Akik dolgoznak.

Hetvenhatezerrel dolgoznak többen, mint egy éve. Üdvözlendő. Hurrá! Makrogazdasági szinten elenyésző.

Hiába érkezik egy támogatott munkaválalló egy üres munkakörbe, ha közben a tölcsér másik végén kiesik egy egészséges, eddig nem támogatott munkavállaló. Aki persze most támogatott lesz álláskeresőként. A különbség annyi, hogy a szociális alapon adott juttatásokat megnyírbálják. Ezért valamivel kevesebb lesz a kiadás.

A kormány döntésein múlik minden. A kormány döntései között vannak - szerintem - igazán jó, szakmai döntések, melyek a munkaerőpiac szempontjából indokoltak, de semmit nem érnek, ha nagy politikai szinten nem támogatják a döntésekkel. Márpedig a gazdasági szabadságharc őrület, a kevély tárgyalási stílus és a nem létező tárgyalási pozíciók tartása egyáltalán nem kedvez nekünk.

Szíve joga a mindenkori kormánynak a saját elképzelése, álmai, tervei mentén a saját stílusában kormányozni. Ha megnézzünk egy másik közép-európai országot pl. Lengyelországot és az ő gazdasági mutatóit, ( nem csak a térképen ), akkor egészen bizonyossá válik, hogy van sokkal eredményesebb út.

Amíg nem dolgozunk többen, mint amennyit el kell tartani, addig nem lesz jobb. Ehhez sokkal több dolgozó ember kell. Direkt nem írok számot, nehogy valaki programbeszédnek vélje :)  Nem csak új munkahelyek.

Meséli munkatársnőm az új álláshirdetési trendet. Személyi asszisztens megnevezéssel keresnek vállalkozók, cégvezetők fiatal nőket. Az elvárások között ritka a pozízió megnevezéséből adódóan egyértelmű végzettség, készség. Valószínűleg azért, mert a tényleges asszisztensi munkához nincs köze. Ő találkozott ilyen esetekkel az álláskeresése során, engem meg nagyon érdekelt hogy működik ez. Böngésztem egy kicsit. 

De nézzünk konkrét példákat. :)

1. "Segélyszervezeti csúcsvezető keresi jó megjelenésű, egyedül álló, időben és tevékenységben egyaránt jól terhelhető munkatársát. Fényképpel ellátott CV-vel lehet jelentkezni 2012 ..........-ig. Felhívom a pályázók figyelmét, hogy fotó nélküli, bejelentkező szöveg ecc, nélküli tucat CV-k nem kerülnek értékelésre."

Ez igen! Nem kertel. Viszont nem kér idegen nyelv tudást.

2. "Budapesti üzletember csinos, független asszisztenst keres dekorátiv megjelenésű hölgy személyében. Fotós önéletrajzot az alábbi.... "

Munkatapasztalatot, nyelvtudást nem kér.

3. "Budapesti cégvezető mellé független, kellően nyitott gondolkodású, csinos dekoratív, munkavállalók leveleit várjuk, 20-30 éves kor között! Jelentkezni 2-3 fénykép csatolásával(1egész alakos) és fényképes önéletrajzzal."

Ő nagyon komoly feladat leírást adott meg, de azért legyen független és kellően nyitott. Az életkori diszkrimináció újabb fejezetet nyithat az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál.

Nem is sorolom tovább. Létrejött egy új munkakör, de az biztos, hogy nem személyi asszisztens a megfelelő elnevezés.

Mi a tanulság? Ha ilyennel találkoznak kedves álláskereső nők, akkor ne lepődjenek meg, ha az interjú egy részén nem a munkáról fognak beszélni.

Még azt se mondanám, hogy ez olyan nagy baj. Tegyék kedvükre, ha mindkettőnek jó. Ami zavar, hogy félrevezető a tapasztalatlan álláskeresőknek és kifejezetten bántó és sértő azoknak akik komolyan állást keresnek hosszú, reménytelen munkanélküliség után. Jobb lenne, ha leírnák a feladatok között, hogy intim viszonyt kell folytatni a főnökkel.

Akkor is ugyanúgy sokan jelentkeznének. Látok álláskeresőket, akik pont ilyen "munkát" keresnek. A keresleti és kínálati oldal is létezik. Erre konkrét példa, a kizárólag szexmentes, személyi asszisztens munkát kereső fiatal hölgy, aki egész alakos fotót tölt fel a hirdetésére. Mondom egész alakos, párduc mintás, testhez simuló egyrészesben, tükör előtt. Óh! Milyen tájékozatlan. Hát nem tudja, hogy mire gondolhat leendő főnöke?

Szóval piac ez kérem. Munkaerőpiac...  vagy mi.

Elárasztanak minket a különböző segítségkérések, felhívások a virtuális és a valós világban is. Sokféle módon reagálhatunk a szomorúságra, reménytelenségre mi emberek. Én nem ítélkezem akkor sem, ha másokat ez a lelkiismereti dömping közömbössé tesz. Én teszem amit jónak látok. Örülök és értékelem, ha más is megteszi amit a lehetőségei engednek.

A konkrét eset ami a kérdés feltevésére okot adott a következő. Ismert közösségi oldalon megosztottak egy fotót. A fotón szimpatikus, szegény, idősödő férfi hajléktalan. Alatta hosszan elmesélik az esetet, hogy ez a férfi odament yx-hoz és udvariasan kért egy kis élelmiszert. Megkapta, köszöni szépen. Majd visszament az adakozóhoz és átadta az önéletrajzát mondván ha szükség van rá ő rendelkezésre áll. Na ez eddig szép és biztató. Miért biztató, mert a bácsi valami olyasmit tett, ami nem hétköznapi. Bizonyságát adta annak, hogy ő nem csak kér, hanem ad is, ha kell és szeretne változtatni a sanyarúságon.

Csak nézzük meg magunkat! Szívesebben segítünk annak, aki maga is képes önmagáért tenni. Na ezért volt oly népszerű ez a történet a neten.

Én magam is telefont ragadtam. Felhívtam a bácsit és beszéltem vele. Szomorú, lassú beszédű, nagyon udvarias értelmes hang. Elmondtam ki vagyok mivel foglalkozom és arra gondoltam segítek neki állást találni. Hiszen messziről nem adhatok kenyeret, egyébként meg azt vallom úgy kell segíteni, hogy hosszú távon legyen lehetősége a rászorulónak saját helyzetén javítani. Megbeszéltük, hogy elküldi nekem az életrajzát. Egyeztettük a mail címét és megbeszéltük, hogy oda küldök egy levelet, amire válaszban elküldheti az anyagát. Azért volt erre szükség, mert nem szokványos végű volt a mail cím. Megerősítette ő is, hogy hibásan jelent meg.

Azonnal írtam is a képhez hozzászólásba, hogy nem jó a mail cím. A helyes cím .com-al végződik. Írtam üzenetet annak is aki terjesztette ezt a történetet.

Eltelt egy hét.

1. Nem érkezett önéletrajz a hajléktalan bácsitól.
2. Törölték a hozzászólásom!
3. Nem válaszolt üzenetemre a story terjesztője. ( ok. elfoglalt )
4. Létezik az iskola amit megadtak, de nem volt ilyen nevű tanulójuk az adott időszakban! ( megnéztem a tablókat )

Ezek után úgy arra a következtetésre jutottam, hogy a történet hamis.

Eredetileg nem szántam ennyi időt erre a megosztásra. Oly sok mindent megosztanak, miért pont ezzel foglalkoznék. Mégis. Úgy döntöttem írok erről a blogba egy szösszenetet. Írás közben rájöttem, hogy muszáj alátámasztanom a kétségeimet. Ezért néztem meg az iskolát is.

Elárulom. Valóban egy pillanatig meginogtam. Érdemes segíteni? Rögtön tudtam a választ. Igen. Mert jót teszünk vele másoknak, magunknak és élhet bennünk az idealista kép egy élhető világról tovább. Mert talán akinek segítünk ő is segít majd valakin.

Kívánom, hogy a fenti történet igaz legyen és a bácsinak találjon valaki munkát!

Édes kis banális sztori amit leírok.

Történt, hogy külföldi, EU-s munkára jelentkezett egy - életrajza szerint - világot látott, tapasztalt szakember. A szakma ez esetben mindegy. A hirdetésre jelentkezés a jelentős tapasztalatot felvonultató életrajzzal megtörténik. Hősünk 200 km utazik oda-vissza az interjú miatt. Jó benyomást tesz. Majd amikor a közvetítő cég telefonon keresi a konkrétumokkal, úgymint a munkáltató neve, a szerződésajánlat részletei, akkor történik az érthetetlen esemény. Hősünk a telefonban annyira, de olyan nagyon nincs magánál, hogy a bizonytalan, alig artikulált igen és jó szavakon kívül nem tud mást kinyögni. Nem soroljuk ide az értő, fáradt sóhajokkal tűzdelt hallgatásokat. Ha létezne szonda, mely mobilon is kimutatja mondjuk sípolással az alkoholt, vagy egyéb bódító szert, egészen biztosan halláskárosodást szenvedünk. Az élmény kisebb gyanút ébresztett bennem, ezért újra olvastam az életrajzot és megnyitottam a referenciaként beszúrt linkeket. Nem működtek. :) Édes pofa.

Nem tilos az élvezeteknek élni káros vagy sem. Viszont nem szívesen ajánlunk a magánéletben sem, üzletben sem olyan embert aki fényes nappal is aznapos a tegnaptól.

Olvasom egy szakértő hírlevelét, melyben az álláskeresőknek tanácsatot adva azt javasolja, az álláskereső vállaljon próbanapot a kiszemelt cégnél, ahol dolgozni szeretne. Mindezt ingyen. Ezzel csökkentve a munkáltató kockázatát. A gondolat jó. Valóban versenyelőnyt jelenthet a munkaerőpiacon. A munkáltató meggyőződhet a jelölt alkalmasságáról, hiszen válságos időkben fokozottan igaz és fontos szempont ( de egyébként is ), hogy a rossz kiválasztás sokba kerül. De!

Amennyiben ingyen vállalja a munkát az egyszeri halandó, az azt jelenti, hogy nem kötnek semmilyen munkavégzésre jogosító jogviszonyt. Ami törvénytelen. Fekete munka. Egy munkaügyi ellenőrzés és a kockázatot kerülni akaró cég, vállalkozó többet fizet, mintha kipróbálna két-három új munkatársat. Tehát ezzel a javaslattal nemhogy kockázatot csökkent, hanem igen nagy pénzügyi terhet ró a vállalkozásra, ha ide számítjuk a büntetést és az azt követő sorozatos ellenőrzéseket, a különböző pályázatokból történő kizárást.

Nem csak kritizálni szeretnék. Javaslatom: Igen, az álláskereső is javasolhat próbanapot. ( Vannak cégek, akik egyébként is alkalmazzák ) De legálisan kell. 1. Erre való a munkaszerződésben kikötött próbaidő, mely alatt bármely fél, azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést. Persze. Bért kell fizetni. 2. Munkanélküliek esetében erre alkalmas az egyszerűsített munkaszerződés. A régi alkalmi munkavállalás kiváltója. Igen. Ebben az esetben is kell bért fizetni.

De mindkettő legális, és jóval kevesebbe kerül, mint az esetleges bírságok, ellenőrzések, kizárások.

Kérem szépen. Nem minden a marketing.

Ausztria megnyitotta kapuit a munkavállalók előtt. Letelt a csatlakozásunkat követi átmeneti időszak mely alatt korlátozták a magyar munkavállalók számát a szomszédban. Május 1-től EU tagországként polgáraink szabadon dolgozhatnak sógoréknál. Ennek megfelelően egy budapesti állásbörzén Ausztria standjánál volt a legnagyobb sor. Érthető, hiszen a fejlett gazdaság, a jólét, a tisztaság, a miékhez képest felfoghatatlan minimálbér ( 1000 euro ) csábító. Valószínűleg növekedni fog a munkához jutók száma, de én nagy boom-ot nem várok. Ugyanis nagyon sok szakmában eddig is feloldották a korlátozásokat. Mégpedig olyan szakmákban amelyek képviselőiből bőven van itthon is. Egy szakács, kőműves, burkoló, vagy hentes eddig is mehetett. Ők eddig miért nem mentek? Mert nem tudnak németül. Nos. Ezután sem fognak menni. Mert a mi nemzetünk egyik rákfenéje, pontosabban hátránya a munkaerőpiacon a nyelvtudás. A másik a sokat emlegetett mobilitás. Bár most már legalább a pozitív elmozdulás tapasztalható a szándékban. Egyre többen dolgoznának külföldön. Ezt támasztja alá egy kis internetes szavazás is. Mindössze a szavazók 8 százaléka jelentette ki, hogy nem akar külföldön dolgozni. Persze a szándék nem minden. Nyelvtudás, eltökéltség, nyitottság, tolerancia, munkabírás. Ezek nélkül nem érdemes belevágni. Erről tanúskodhatna az az évi 30-40 ezer magyar honfitársunk akik Európában próbálnak szerencsét. Szóval nagyon hír, jó hír, szabadon, teljes jogú eu polgárként dolgozhatunk az Alpokon túl. Ha felvesznek.

Az utóbbi hónapokban sokat foglalkoztam álláskeresőkkel akik külföldre akartak menni dolgozni. Sikerült is néhányuknak. :) Ami meglepő volt számomra, hogy a nagy számú jelentkezőből csak az igazán elszántak, ( kb 5% ) keltek útra Ciprusra munkaszerződéssel a zsebükben.

Pedig: Olyan munkakörökben dolgozhatnak, ami magyarországon minimálbérért végezhető, esetleg feketén foglalkoztatva. Azt hiszem nem kell elmagyaráznom ez mire elég. Megélhetésre nem. Erről az útról pedig a bátrabbak 6-8 hónap után több százezres megtakarítással a számlájukon érkeznek haza. Legális, bejelentett munkával, biztosítva, jól megszervezve. És mégis. 5% A válság ellenére.

Most spanyol álláskeresőket szondázunk ugyanerre a lehetőségre. Kíváncsi vagyok milyen arányban sikerül nekik munkaszerződést kínálni. Az eredményt megosztom itt. A spanyol munkanélküliséget jelenleg a miénkkel vetik össze. Ugyanakkor a jövedelem különbség nem olyan nagy, mint magyar-ciprusi viszonylatban.

A kormánynak pénzre van szüksége. Neki nincs. Pontosabban nem elég ami van. Ezért forrásbővítést kezdeményez.

Hagyjuk most a számokat! Közelítsük meg a problémát- merthogy ez igazán probléma - más oldalról. Ez a "más" oldal, az én oldalam. A magán oldalam. Ebből a szempontból mindegy kinek van igaza. Melyik ad nagyobb, melyik biztosabb hozamot. Megjegyzem az egyik oldal hazudik. Mindegy melyik oldalon létezik a pénzem, melyik oldalon csak virtuálisan, ígéret formájában. Megjegyzem az egyik oldal hazudik. Az is mindegy volt-e veszteségem, vagy nyereségem. Megjegyzem az egyik oldal ebben is hazudik. Mindegy, hogy az egyik oldal szerint a másik oldal csődbe mehet, míg ő nem. A történelem és az államcsődszezon alapján az egyik oldal hazudik.

Tekintsünk el attól a tisztességtelen magatartástól amit a Gazdasági Versenyhivatal és a Fogyasztóvédelem súlyos büntetéssel honorálna! Ez a magatartás az egész kereskedelmi akció kulcsa. Ha változtatni akarsz, ne csinálj semmit! Ha nem akarsz változtatni, emeld fel a feneked, tölts ki papírokat, jelentsd be, szerezz magadnak kényelmetlen perceket! Bármely gazdasági szereplő megütné ezért a bokáját.

Létrejött egy rendszer, ami részben ösztönöz arra, hogy a sok ezer kényszervállalkozó, a másik sok ezer igazi vállalkozó legalább saját magát hihető bérrel jelentse be, hiszen a járulék egy része legalább a magánnyugdíjára fordítható. Egy rendszer, ami az öngosdoskodásra nevel. Erősítve a személeletet, ne az államtól várd a megoldást! Tegyél azért, hogy nyugodt, nyugdíjas életed legyen! Ezt a hosszú távon az állam számára nagyon kifizetődő szemléletet odadobják a pillanatnyi haszonért.

Ami fontos: "13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

Én erről az oldalról közelítem meg. A magánnyugdíjamról én akarok dönteni. Ha elég felnőtt vagyok ahhoz, hogy szavazzak, dolgozzak, gyermeket neveljek, járulékot és adót fizessek, akkor elég felnőtt vagyok ahhoz, hogy magam döntsek arról, ami az enyém. Ne pesztráljon az állam! Ne aggódjon a jó, vagy rossz döntéseim miatt. Én akarom elrontani!

Ami még nagyon fontos: a bizalom.

"Fontos keresni a konszenzust, hiszen a nyugdíjrendszer a bizalomra épül. Mivel a munkavállalóknak bízniuk kell abban, érdemes nyugdíjjárulékot fizetniük, megtakarítaniuk, ezért szükséges, hogy az emberek többsége megértse és elfogadja a nyugdíjrendszer működését" - nyilatkozta a Napi Gazdaságnak Andor László, az Európai Unió munkaügyi biztosa"

No, ez elveszett.

Hiába. Tehetlen vagyok. Csak feltartjuk a sikátorban a két kezünk és azt mondjuk: Tessék a nyugdíjam! Kérem ne bántson! Vigye a házam is!

Olvasom, hogy az Európai Unióban csökkent a dolgozói juttatások növekedési üteme. Magyarországon viszont csökkentek ezek a költségek. Figyeljünk! Az Unióban továbbra is nő. Csak lasabban. Nálunk csökken. Egyáltalán nem lassan. A nem bér jellegű kiadások csökkenésében pedig első helyen vagyunk. Őrület.

Elgondolkoztató a magyar válallkozók, menedzserek szemléletete a válságkezelésről.

Hol vannak az egyéb válságkezelési eszközök? Ha más kultúrákban nem a létszám, illetve bércsökkentés az első intézkedés, akkor nálunk miért?

Amikor egy gyártó vállalat eszközparkját, anyagszükségletét vizsgálja, akkor törekszik a hatékonyságra. Viszont amatőr módon, sarabolva foglalkozik a második legnagyobb költségvetési tétellel, a foglalkoztatás költségeivel. Egyes ágazatokban ráadásul az első számű költségvetési tétel.

Tisztelt vezetők, döntéshozók! Csökkenő árbevétel, piacvesztés esetén kérdezzék meg HR-es munkatársukat, vagy forduljanak külső szakértőhöz! A HR ilyenkor ne csak az elbocsátások végehajtója legyen! Ahogyan megkérdeznek könyvelőket, adószakértőket, értékesítési szakembereket, teljesen természetesen meg kell kérdezni a munkaerő gazdálkodás szakértőit is. Kérem szépen! Közgazdász szakma.

Persze, hogy nem szentírás amit a HR-es javasol, de részben, vagy egészben megvalósítható eszközöket javasolhat, ami jelentősen befolyásolhatja a későbbi költségeket is. Tudom. Sok vállalatnál ez természetes. A döntéselőkészítés része. Történtek kormányzati intézkedések a munkahelyek megtartására, atipikus foglalkoztatási formák, csökkentett munkaidő támogatására. Mégis. A cikkben leírt számok rossz szemléletet mutatnak.

http://vg.hu/gazdasag/makrogazdasag/a-dolgozo-juttatasok-megvonasaban-elen-jarunk-327456

Háromszázmilliós adócsalást derített fel a Vám- és Pénzügyőrség. http://szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/kek-hirek/lebuktak-a-felpenzert-dolgoztato-szolnoki-adocsalok-312444 Miért érdekel ez minket? Mert munkaerő-kölcsönző cégekkel kivitelezték ezt a "szokványos" gazdasági bűncselekményt. A cikkben fellelhető néhány érthetetlen információ, de ez igazából csak a HR-eseknek esik le. De most a jelenségről írok.

A képlet a következő: Hozz létre egy Kft.-t! Szerezd meg a kölcsönzési engedélyt! Meg kell teremteni a szervező hátteret. Bérszámfejtés, munka szervező, ( jobb esetben HR-es ), könyvelés, stb. Kell egy iroda, befizeted a kauciót, ami hazánkban nevetségesen alacsony. Eddig minden hivatalos, akár ügyesen, szabályosan is lehet dolgozni. Üzlet kell, szerződés kell, hogy a kölcsönzés beindulhasson.

Innentől felveszi a fehér gallért aki úgy látja jónak a cég élére olyan ügyvezetőt vesz fel, aki egy kis pénzért vállalja, hogy mindent iratot, süteményes papírt, kéztőrlőt aláír, de nem tud semmiről. Néha még arról sem, hogy hamarosan ülni fog. A valódi tulaj pedig olyan üzleteket köt, amit szabályosan nem lehet kivitelezni, csak akkor, ha veszteséges a válallkozás. Hiszen az árrés, a profit nem a bevétel és kiadás különbségéből adódik, hanem a be nem fizetendő adókból járulékokból. Ami jóval nagyobb, mint a szabályos foglalkoztatás eredménye. Azért kedvelik a mohó emberek ezt a válallkozási formát, mert a tevékenység jellegéből adódóan néhány hónap, egy év alatt óriási összegek forognak a bér és járulákok, miatt. Elég néhány hónapig rendesen, határidőre befizetni mindent, majd amikor elég nagy a létszám, akkor lehet késni, vagy kevesebbet fizetni. Az Apehhal lehet egyezkedni, a vállalkozás haladékot kap. Elkezdi görgetni maga előtt a tartozást. Mindig befizet valamennyit, de hónapról hónapra nő az összeg. Ezt el lehet játszani a nyugdíjpénztárral is.

A tulajdonos mohóságától, gátlástalanságától függ, hogy a módszert alkalmazza-e a munkavállalókra. Ebben az esetben is válogathat az eszközökből. Csak néhány dolgozót jelent be,  vagy mindenkit bejelent, de nem teljes munkaidőre, vagy mindekit bejelent de nem a teljes bérre, stb. A legrosszabb fajta még a kialkudott nettó bért sem fizeti ki a szerencsétleneknek. Ez az árrés másik forrása.

Az étvágytól függően a tulajdonosok egyszer csak felfüggesztik a tevékenységet. Az addig nagy forgalmat lebonyolító Kft. sorsa ízléstől függően felszámolás, vagy passzivitás lesz. A százmilliók, milliárd nyomát pedig bottal lehet ütni. Persze közben létrejön az új Kft, amibe átléptetik az embereket és folytatják ugyanazt.

Miért köt velük üzletet a kölcsönvevő?

• a szolgáltatási díjat olyan alacsonyra lehet levinni, amit saját dolgozókkal a kölcsönvevő nem tud kigazdálkodni. Így az ő termékének az ára is versenyképes.
• A döntéshozó zsebbe kap "jutalékot". Ez esetben a szolgáltatási díj magasabb is lehet.
• Megszabadul a kifizetett fekete pénzek lefedésének terhétől.
• Azt gondolja megszabadul a munkaügyi problémáktól, a pénzbírságtól.

Nem árt tudni:

1. A kölncsövevő felelőssége is a szabálytalan foglalkoztatás. Ha egy kölcsönzött dolgozó nincs bejelentve, a felügyelet megbünteti a kölcsönbeadót, a dolgozó munkaviszonyát visszamenőleges hatállyal a kölcsönvevőnél helyezi el és az addigi kölcsönvevővel megfizetteti az elmaradt járulékokat.
2. Az ellenőrzések megszaporodnak a kölcsönvevőnél a saját gazdálkodása, fizetési fegyelme, a saját dolgozói állomány viszonylatában is.
3. A törvény előírja az azonos munkakörben azonos juttatásokat egy bizonyos idő után. A kölcsönvevő felelőssége is, ha ezzel nincs tisztában.

Nehéz kifejezni mekkora probléma ez a jelenség. Besároznak minden munkaerő-kölcsönző céget. Magyarországon 100.000 ember dolgozik munkaerő-kölcsönzés keretében. Lehet tisztességesen, valódi emberierőforrás igényeket kielégítve, normális profittal nyújtani ezt a szolgáltatást. Ígérem legközelebb arról írok, hogyan lehet szabályosan!

A legkönyebb sablonos kezdet a "napjainkban". Nem szeretem a sablonokat, de most tényleg ide illik. Miért nincs olyan fordulat, hogy: "jövőnkben"? Akkor így kezdhetném a modatot. Jövőnkben a legnagyobb probléma a képzés. Ontjuk a diplomás  munkanélkülieket és nincs aki termeljen. Ezt az állítást nyilván cáfolná a három műszakban dolgozó gyári munkás. Mondjuk úgy, hogy nem elég. Ez abszolút helytálló.

Miért probléma ez? Mert igény van rá. A munkaerőpiacon nagy kereslet van olyan "egyszerű" szakemberekre, mint lakatos, forgácsoló, esztergályos, hegesztő. Egyáltalán általában fémmegmunkálás. Nagy szükség van villanyszerelőre, asztalosra többek között. Sorolhatnám még, de nem ez a célom. Pedig, ha lenne elegendő szakember, akkor ő maga vígan megélhetne, gyarapodna. A vállalkozás is gyarapodna. Az ország gazdasága is gyarapodna.

Az okai? 

• Nincs megfizetve a fizikai munka,

Nem kell magyaráznom. Sajnálatos.

• Sokáig nem volt megfizetve a szakmunka.

A második azért szorul magyarázatra, mert ma már többnyire igen. A szakmunkát ma már megfizetik. Talán még nem eléggé, de a hozzáértő szakemberek jövedelme emelkedőben van.

• Mindannyiunk környezetében megtaláljuk a sikeres vállalkozót, ügyvédet, bróker/bankárt, orvost, stb. aki kevés munkával sok pénzt keres és közben nem koszolja össze magát. ( azt hiszzük )

A harmadik ok? :) Sokan hiszik azt, hogy a csábító külsőségeket könnyű megszerezni. Elárulom. Tisztességes úton nehéz. Nyakkendőben is lehet izzadni.

• A nemzet érdeke a képzés. Tanult néppel lehet kiemelkedni. ( Részben igaz. )

A negyedik. Abszolút igaz. Ne legyen analfabéta senki! De nem lehet mindenki kommunikáció szakos diplomás. Már így is agyon kommunikáljuk az életünket. Legyen annyi, amennyire szükség van!

• Elszegényedett melós réteg, akik évtizedeket húztak le ugyanabban a szakmában és csak tengődnek.

Az ötödik. Elkeserítő. Hibáztathatjuk a régi, rossz rendszert, a jövő tervezés hiányát, az egyéni balsorsokat. Az biztos, hogy sajnos borzasztóan kevés követendő példát láthat egy fiatal, amiért érdemes lenne a kétkezi munkát választani.

• A képzésben tapasztalható kereslet-kínálat rossz kifordítása ( lentebb magyarázom ).

Hatodik a képzés. Az oktatási intézmények, a rendszer, az oktatásra szakosodott válallkozások a tanulni vágyók igényeit próbálják kielégíteni. Nem létező munkahelyekre képeznek a fejkvóta miatt. Egy oktatási intézménynek elemi érdeke a tanulni vágyok igényeit kielégíteni. Különben más iskolát választ. Ebben a folyamatban egyetlen pozitívum van. A tanulni vágyás. Kidobott pénz minden résztvevő számára nem létező munkahelyre képezni. Nekünk, adó- és járulékfizető állampolgároknak fájdalmas leginkább. Mi tartjuk el őket.

Nem tudom a megoldást. Csak reménykedem abban, hogy lesz olyan kormány, lesz olyan erős, hozzáértő minisztériumi vezetés, melynek lesz bátorsága megreformálni a rendszert és helyre állítani az egészséges kereslet-kínálati arányt.

Én a szaktudás megszerzését javaslom a környezetemben élő, érdeklődő fiataloknak. Legyen az szakmunkás képzés, vagy diploma.

Megváltozott a rehabilitációs hozzájárulásra vonatkozó szabály.

http://www.apeh.hu/print/adoinfo/egyebkot/rehab_stat_allomany.html

A hozzájárulás mértéke 2010-ben 964 500 Ft/fő/év, melyet minden olyan munkaadónak be kell fizetni, amelynek 20 főt meghaladja a foglalkoztatottak létszáma és a megváltozott munkaképességűek száma nem éri el a létszám 5%-át.

Fontos! Vannak kivételek a létszám számításánál. Honvédség, közmunka, kölcsönzött létszám, stb nem vonatkozik.

Nagy teher ez az államnak, hiszen aránytalanul magas a megváltozott munkaképességűek aránya Magyarországon. Valahogyan kompenzálni kell. A nincsből nem lehet finanszírozni.

Ez így rendben van. Érthető. Teljesen jogos és humánus intézkedés, hiszen nagyon sok rászorult emberen segít ez az intézkedés. Végre mosolyogva fogadják egy állásinterjún. Emberi bb körülményeket teremthet magának a saját erejéből. Nézzük mi történik!

A munkaadónak érdekében áll megváltozott munkaképességűt foglalkoztatni. Hiszen évi közel egy milliót takaríthat meg. Ami egy kisválalkozásnál nem kevés pénz, de egy 250 fős vállalat sem hagyja figyelmen kívül az évi kb. 12 millió forint sorsát. Pláne válság idején. Kérdés, hogy a munkaadó talál-e olyan munkavállalót, aki el tudja végezni a teljes értékű dolgozó helyett a munkát és a termelékenység nem csökken. Nem minden esetben. Ez biztos. Ők arra vannak ítélve, hogy befizessék a hozzájárulást. Vagyis nő a költségük, csökken a versenyképességük, ezért más stratégiát választva pl. költségcsökkentésbe kezdenek. Egy cég költségvetésében az egyik legjelentősebb tétel az emberi erőforrással kapcsolatos költség. Magyarul leépít. Tapasztaltuk a válság indulása óta. Nem sokan választják a fejlesztés, bővítés stratégiáját túlélési lehetőségként.

A munkavállaló örül, hogy felveszik végre hivatalosan, ha nem többet keresett eddig feketén.

Az állam szeretné megteremteni az ellátás fedezetét. Csökken a leszázalékolások száma?  Nem hiszem. Érdekében áll a munkavállalónak leszázalékoltatni magát és utána elhelyezkedni a felpezsdült álláspiacon, ahol kapkodnak utána? Igen. Többet kell költeni ilyen jellegű ellátásra? Igen. Kevesebb teljes értékű munkaválallót vesznek fel? Igen. Nő a munkanélküli ellátásra fordítandó összeg? Igen. A közgazdászok bizonyára elvégezték számításaikat, modellezték a várható hatást. A kormány ( valamelyik ) valószínűleg megteremti a foglalkoztatás bővülésének lehetőségét egyéb intézkedésekkel. Gondolom. Mi pedig kíváncsian várjuk az eredményt egy év múlva.