Elárasztanak minket a különböző segítségkérések, felhívások a virtuális és a valós világban is. Sokféle módon reagálhatunk a szomorúságra, reménytelenségre mi emberek. Én nem ítélkezem akkor sem, ha másokat ez a lelkiismereti dömping közömbössé tesz. Én teszem amit jónak látok. Örülök és értékelem, ha más is megteszi amit a lehetőségei engednek.
A konkrét eset ami a kérdés feltevésére okot adott a következő. Ismert közösségi oldalon megosztottak egy fotót. A fotón szimpatikus, szegény, idősödő férfi hajléktalan. Alatta hosszan elmesélik az esetet, hogy ez a férfi odament yx-hoz és udvariasan kért egy kis élelmiszert. Megkapta, köszöni szépen. Majd visszament az adakozóhoz és átadta az önéletrajzát mondván ha szükség van rá ő rendelkezésre áll. Na ez eddig szép és biztató. Miért biztató, mert a bácsi valami olyasmit tett, ami nem hétköznapi. Bizonyságát adta annak, hogy ő nem csak kér, hanem ad is, ha kell és szeretne változtatni a sanyarúságon.
Csak nézzük meg magunkat! Szívesebben segítünk annak, aki maga is képes önmagáért tenni. Na ezért volt oly népszerű ez a történet a neten.
Én magam is telefont ragadtam. Felhívtam a bácsit és beszéltem vele. Szomorú, lassú beszédű, nagyon udvarias értelmes hang. Elmondtam ki vagyok mivel foglalkozom és arra gondoltam segítek neki állást találni. Hiszen messziről nem adhatok kenyeret, egyébként meg azt vallom úgy kell segíteni, hogy hosszú távon legyen lehetősége a rászorulónak saját helyzetén javítani. Megbeszéltük, hogy elküldi nekem az életrajzát. Egyeztettük a mail címét és megbeszéltük, hogy oda küldök egy levelet, amire válaszban elküldheti az anyagát. Azért volt erre szükség, mert nem szokványos végű volt a mail cím. Megerősítette ő is, hogy hibásan jelent meg.
Azonnal írtam is a képhez hozzászólásba, hogy nem jó a mail cím. A helyes cím .com-al végződik. Írtam üzenetet annak is aki terjesztette ezt a történetet.
Eltelt egy hét.
- Nem érkezett önéletrajz a hajléktalan bácsitól.
- Törölték a hozzászólásom!
- Nem válaszolt üzenetemre a story terjesztője. ( ok. elfoglalt )
- Létezik az iskola amit megadtak, de nem volt ilyen nevű tanulójuk az adott időszakban! ( megnéztem a tablókat )
Ezek után úgy arra a következtetésre jutottam, hogy a történet hamis.
Eredetileg nem szántam ennyi időt erre a megosztásra. Oly sok mindent megosztanak, miért pont ezzel foglalkoznék. Mégis. Úgy döntöttem írok erről a blogba egy szösszenetet. Írás közben rájöttem, hogy muszáj alátámasztanom a kétségeimet. Ezért néztem meg az iskolát is.
Elárulom. Valóban egy pillanatig meginogtam. Érdemes segíteni? Rögtön tudtam a választ. Igen. Mert jót teszünk vele másoknak, magunknak és élhet bennünk az idealista kép egy élhető világról tovább. Mert talán akinek segítünk ő is segít majd valakin.
Kívánom, hogy a fenti történet igaz legyen és a bácsinak találjon valaki munkát!
